Magyarország - Nagyvázsony - Balaton-felvidék

Húsvét idején - kirándulások a várak, várromok és templomromok mesés világába

Balaton-felvidéki régi lakóház Nagyvázsony - Kinizsi vár Szentbékálla - Töttöskáli templomrom Káli medence - szőlővidék

Ötödik - autós - évünkben újra kirándulásra készülünk, szüleimmel, férjemmel, gyerekekkel - ezúttal Nagyvázsony a cél, és a meseszép Balaton-felvidék. Húsvétkor!
Mivel egész családunk útra kel, így most sem lesz bakancsos túra, nem fogunk 10-20 km-eket gyalogolni, sem hegyet mászni, tanösvényeken bóklászni - ismét a kocsi adta kényelem vezérel minket, tekintettel szüleim 70 körüli életkorára... és csemetéink totyogására... Így inkább a változatos program, a sok-sok szépség, eldugott falvak, várak, várromok, fantasztikus templomromok, kristályok és porcelánok lesznek ezen a kiránduláson a látnivalók.

Húsvét előtti szerdán, még iskolai napon, a tanítás után, késő délután keltünk útra, hogy estig megérkezzünk szálláshelyünkre, ahol egy hetet fogunk eltölteni.
Kiindulási helyünknek Nagyvázsonyt választottuk, ahol egy csodálatos vendégházat találtunk. Szemünk-szánk elállt, mikor megérkezvén a faluba megláttuk, majdnem szemben vagyunk a Kinizsi várral - ott áll karnyújtásnyira tőlünk a maga teljes szépségében! Mindhárom fiúnk hozzánk hasonlóan lelkes rajongója a váraknak, így minden reggel és este azzal kezdtük és fejeztük be a napot, hogy a teraszról köszöntöttük a várat... Hol esőben, hol napsütésben, hol sziporkázó napkelte fényében, hol a lemenő nap aranyvörös köntösében - de minden nap élveztük azt a pillanatot, mikor a teraszon állunk - és elmélyedünk néhány percre a történelem viharos múltjában...
A vendégházunk melyben laktunk, 1825-ben épült; hány ember élhette át azt a pillanatot, mint mi - ablakunkba betekint a Kinizsi vár lakótornya... Bár a ház eredeti, romantikus múlt századbeli régi hangulata inkább csak kívülről látszik, hiszen belül már a mai kor vívmányainak megfelelően rendezték be, építették be a tetőterét, kényelmes és barátságos otthont varázsolva belőle.

Nagyvázsonyi szállásunk Vendégházunk - kilátás a teraszról Vendégházunk - kívülről, hátulról Vendégházunk - kilátás a szobánk ablakából

Második napunk, csütörtök.

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, a napkeltét igyekeztem volna megörökíteni, a várral az előtérben. Hogy is kezdhetnénk másképpen az egyhetes nyaralásunkat (akarom mondani, "tavaszolásunkat"), mint a szemközti Kinizsi várral, első napunk fénypontjával? Azonban csak 10 órakor nyit ki a vár, addig elballagtunk az alig pár száz méterre lévő, temetőben álló pálos kolostorromhoz. A Szent Mihály kolostort Kinizsi Pál alapította a kenyérmezei csatában aratott győzelme emlékére, majd az 1494-ben bekövetkezett halála után itt is temették el. Négy kódex itt készült el. 1552-ben inkább felrobbantották, mintsem a törökök foglalják el.
A körbesétáltuk a viszonylag jó állapotban megmaradt romokat, remekül látszottak a még kopasz fák közt, nem takarták el a falak szépségét a zöld levelek. Miután megszemléltük Kinizsi sírját (pontosabban csak a sír helyét jelölő beton szarkofágot), a kutat, a napfényben fürdő késő gótikus falmaradványokat, lassan a vár felé vettük utunkat.

Nagyvázsony - Szent Mihály pálos kolostor Nagyvázsony - Szent Mihály pálos kolostor Nagyvázsony - Szent Mihály pálos kolostor Nagyvázsony - Szent Mihály pálos kolostor - Kinizsi Pál sírja

Remek az idő, ragyogó kék az ég, süt a nap, van vagy 20 fok, fotózzuk is lelkesen a Kinizsi vár tornyát, minden irányból.
A falu a honfoglalás után Vázsony nemzetségé volt, s a XV. században a Vezsenyi család kezdte építeni Vázsonykő várát. A család kihalása után Mátyás király 1472-ben adományozta a molnárlegényből lett híres vitéznek, Kinizsi Pálnak a várat. Ő építtette hozzá a palotaszárnyat és meg is erősítette a falakat.

Nagyvázsony - Kinizsi vár Nagyvázsony - Kinizsi vár Nagyvázsony - Kinizsi vár Nagyvázsony - Kinizsi vár

Teljes két órát töltöttünk a várban, megnézve minden zegét-zugát, és természetesen fotózva minden részletet, hiszen napsütésben a legszebb a táj, és a romantikus, monumentális vár is. Megcsodáltuk a várfalakat, a mély árkokat, a templomát, és a torony kiállításait; jártunk lovagteremben, láttuk a börtönkiállítást, maketteket csodáltunk meg, és a gyerekeknek meglepetést okozó árnyékszéket is szemügyre vettük. A 29 méter magas lakótorony tetejéről csodás a kilátás a környékre.

Nagyvázsony - Kinizsi vár, lakótorony, napkelte Nagyvázsony - Kinizsi vár, lakótorony, délutáni fényben Nagyvázsony - Kinizsi vár, lakótorony, délután Nagyvázsony - Kinizsi vár, lakótorony, délelőtt Nagyvázsony - Kinizsi vár, lakótorony, éjjel

Még átmentünk a közeli panoptikum épületébe is, ahol a magyar királyaink segítségével némiképp visszautaztunk a múltba. Gyerekeink kedvence Mátyás király, itt végre "élőben" is találkozhattak vele.
A történelmi személyek után még körülnéztünk a vár környékén. A vár mellett áll immár szelíd nyugalommal a hatalmas lovas szobor - Kinizsi Pál nézi komoran a várát. A szemközti XVIII. századi késő barokk evangélikus templom épp felújítás alatt áll. A postamúzeum épületét hiába néztük meg, csupán kívülről tudtuk szemügyre venni, mivel csak két hét múlva fog kinyitni.

A vár előtt - Kinizsi Pál lovas szobra Nagyvázsony - evangélikus templom Nagyvázsonyi Panoptikum - Szent István Nagyvázsony Nagyvázsony - 1479. oktbóber 13.-i kenyérmezei csata emléke

A mozgalmas délelőttünk után hazasétáltunk (igen, vagy öt percet ballagtunk mesés házikónkig), s némi ebéd után máris indultunk délutáni programunkra. Most már persze, autóval.
Itt, a közelben, Nemesleányfalu felé eső templomrommal kezdtük, kis eltévedés után, mert egy patak állta utunkat, de végül csak megtaláltuk az országútról a távoli temetőhöz induló kicsinyke földutat is. A borostyánnal benőtt XII.-XIII. századi, románkori Szent Jakab templomromnak mára már csupán egyetlen fala maradt fenn. Valaha itt állottak a török időkben a vázsonyi vár feloszlatott kisnemesi őrsége által felépített új község épületei.

Mencshelyen átmenve, csak pár percre álltunk meg megszemlélni a református és evangélikus templomát, illetve a kertjében felállított gályarab emlékművet - az ellenreformáció idején a gályarabnak elhurcolt lelkész emlékére készült. A mellette álló lelkészlakot is megnéztük, ahol emléktábla hirdeti, hogy Kossuth Lajos két fia itt rejtőzködött 1849 nyarán, a szabadságharc bukása után.

Nemesleányfalu - Szent Jakab templomrom Mencshely - református templom, háttérben az evangélikus Mencshely - ebben a lelkészlakban bújtatták Kossuth Lajos két fiát Dörgicse falu következik - háttérben a Balaton

Dörgicse, kedves kis falu következett útitervünkben. Egy évtizede már jártunk errefelé, de most gyerekekkel, nagyszülőkkel, kocsival - milyen más körülnézni! A három mesés templomromjának emléke azóta él bennünk.
Most, ahogy ereszkedünk lefelé kocsinkkal Mencshely irányából, a Balaton kedves kéksége tűnik fel előttünk, majd fokozatosan jönnek elő a házak e tündéri kis falucska felé közeledve. Rögtön a falu közepén álló katolikus templom melletti rommal kezdtük. Felsődörgicse - Szentpéterdörgicsei rom. A tatárjárás előtt épült, ókori római romokra építette a honfoglalás utáni első nemzetség; 1231-ben említették először a templomocskát, s a XIII. században helyreállították, megnagyobbították. Különlegessége, hogy kettős templom volt: egybeépült a két hajó és a két szentély. Ma is romantikus, igen látványos rom. Kicsi, de megkapó szépségű.

Dörgicse - Felsődörgicse - Szentpéterdörgicsei templomrom Dörgicse - Felsődörgicse - Szentpéterdörgicsei templomrom Dörgicse - Felsődörgicse - Szentpéterdörgicsei templomrom Dörgicse - Felsődörgicse - Szentpéterdörgicsei templomrom

Miután kigyönyörködtük magunkat, körbefotóztuk minden irányból, a gyerekek megharcolták a maguk csatáit az ódon falak közt, indultunk tovább, Kisdörgicse felé. Ezt a falutól kicsit távolabb lévő templomot Szent Miklós tiszteletére emelték a XII. században, déli oldala a három ablakkal még ma is magasan áll. Egyszerű, szép rom, tündöklik a meleg tavaszi napsütésben, magányosan, csendesen a mezőn. A kis kőhíd az országútnál még a XVIII. században épült, különleges az alakja: csúcsíves nyílású. A közelben virágzó hófehér illatos fehér kökény bokrok a tavasz vidámságát adták hangulatként.

Dörgicse - Kisdörgicse - Szent Miklós templomrom, messziről Dörgicse - Kisdörgicse - Szent Miklós templomrom Dörgicse - Kisdörgicse - Szent Miklós templomrom Dörgicse - csúcsíves nyílású kőhíd

Innen indultunk vissza ismét a Balaton irányába, Alsódörgicsére, a harmadik romunkhoz. Az először 1268-ban említett Boldogasszonydörgicse temploma a legmagasabb és legnagyobb kiterjedésű rom; valóban impozáns látvány, ahogy az ég felé nyúlik 22 méteres tornyával. Hatalmas oromzatú, egyhajós templom volt, tornyának három ikerablaka még ma is komoran áll, nézzük tisztelettel a majd ezeréves történelmet. Bár a falak többnyire csak jelképesek, a templom és a kolostor romjai hatalmas területen fekszenek, nagyon szép látvány nyújtanak.

Dörgicse - Alsódörgicse - Boldogasszonydörgicsei templomrom Dörgicse - Alsódörgicse - Boldogasszonydörgicsei templomrom Dörgicse - Alsódörgicse - Boldogasszonydörgicsei templomrom Dörgicse - Alsódörgicse - Boldogasszonydörgicsei templomrom

Ritkán látjuk a Balatont ilyenkor, tavasszal. Megszoktuk, hogy nyáron jövünk, fürdünk, élvezzük a vizet, a kánikulát - most a partról szemlélhetjük csak kedves tavunkat, Balatonakali strandjáról. Nosztalgiázunk a túlpart láttán: Siófok, két éve ott jártunk. A gyerekeket azonban most is elbűvöli a tó, keresik a halakat, nézik a sok horgászt.

Balatonudvarin a XVIII. századi temetőbe nézünk be pár percre: a holtak mészkőből faragott szív alakú sírkövei fogadják az élő embert. Nem tudni ki, és miért faragta ilyenre őket.
Örvényesen megálltunk a XIX. századi, ma is működőképes vízimalomnál, még zárva, majd két hét múlva nyit. Itt folyik a Pécsely patak, pár méterre látjuk is az 1800 körül épült kétnyílású kis hidacskát. A malom mellett magasodik egy kis dombocskán a középkori, XIII. századi, román stílusú kis templomocska - meglehetősen érdektelen módon felújított - épülete.

Balatonakali - kilátás a Balatonra Balatonudvari - szív alakú sírkövek Örvényes - vízimalom Örvényes - XIII. századi felújított templom

Aszófőnél lekanyarodtunk a Balaton felé, látjuk innen a túlparti Völgyhidat, ahogy átível a völgy fölött. Hamar megtaláljuk az 1260 körül épült román stílusú Kövesdi templomromot. A templom elpusztult a faluval, és az idemenekült lakossággal együtt, mikor 1552 után a török pasa parancsára lerombolták a balatonparti településeket. A templom egyetlen megmaradt dísze a főhomlokzat ívsoros párkánya. A lemenő nap fényében remek látványt nyújtott a kis romocska.

Aszófő - Kövesdi templomrom Balatonfüred - Papsokai templomrom Balatonfüred - Papsokai templomrom Balatonfüred - kilátás a Papsokai templomrom mellől

Innen már hazafele indultunk, Balatonfürednél még megálltunk a Papsokai templomromnál. Férjemmel már többször jártunk itt, teljesítménytúrán is érintettük, de most a gyerekek és anyukám kedvéért körbejártuk a templomot. Apukám már otthonosan ismeri ezt a romot, gyakran járt ide fel a szívkórházból, sétaképp. A hajdanvolt Papsoka falu egyetlen megmaradt emléke. A Szent Mihály templom egy római villa alapjaira épült a XII. században. A lemenő nap fényében nézhettük meg a romokat, a boltíveket, és megcsodálhattuk a panorámát Balatonfüredre, a Vörös és Fehér templomra, és a Balatonra.
Fél hat felé járt az idő, innen már tényleg egyenesen hazamentünk.

Harmadik napunk, péntek.

Az időjárás hirtelen átfordult melegből hidegbe: az eddigi 20 fokos meleget, napsütést és kék eget elfelejthettük, jött helyette a tízfokos hideg, erős szél és tejfehér ég borult fölénk, esőre álló kinézettel. Akkor legyen a mai program Tapolca a barlangjával - döntöttük el reggel villámgyorsan. Bújjunk a föld alá a hideg és rossz idő elöl. Legalábbis egy órácskára.

Tapolca felé menet, Pulán megálltunk egy pillanatra, egy Esterházy által épített, több, mint száz éves kőboltozatos, háromlyukú kis hidacskát néztünk meg.
Tapolcán is voltunk a Tavasbarlang nyitásakor már; sehol senki. Húsvét péntekje van. Így nyugodtan evezgettünk a tóban és fotózgattuk magunkat csónakostul, vadregényes barlangi háttérrel, sziklákkal, zölden csillogó víztükörrel. Apukám 72 évesen is, pacemakerrel együtt bevállalta a csónakázást, legnagyobb örömünkre. Itt bot sem kell neki, mégis kirándul és világot lát - vagy legalábbis barlangot, és magától halad előre, a vízen ringatózva. Élveztük mindnyájan a föld alatti világot, néhol a falak mentén elegendő egy-két mozdulat és halad csónakunk, néhol viszont lapátolhatjuk a vizet, e föld alatti csodálatos világban. A csónakázható járat 300 méter hosszú, a víz alattunk fél-négy méter mélység közt váltakozik.

Pula - háromlyukú kőhíd Tapolca - Tavasbarlang Tapolca - Tavasbarlang Tapolca - Tavasbarlang

A Közép-Európában egyedülálló természeti képződményt 1902-ben fedezték fel, kútásás közben. A karsztvíz oldó hatásának következtében a mészkőben keletkezett hatalmas barlangrendszer hossza kb. 4 km, melyből 2,5 km van feltárva.
Mondanom sem kell, a barlangban belül, a mélyben melegebb volt, mint a kinti szeles hideg időben.

Tapolcán időztünk bő fél napot. A városka főterét, szép házait, a Malom tó környékét is bejártuk; a hatalmas kékes amur és sárgás-fehéres-narancsos koi halakban gyönyörködtünk, a gyerekek legnagyobb örömére. Megnéztük a vízimalom kerekét, a közelben lévő XV. századi katolikus templomot, zárdát, majd egy kis eldugott utcácskában remek éttermet találtunk.

Ebéd után indultunk is visszafelé; az idő továbbra is lehangoló, épphogy csak nem esik. De a tejfehér ég, a szomorú, szürke idő, a hideg egészen szomorkás hangulatba burkolta a meseszép taljándörögdi templomromot. Az 1339-ben már állt kora gótikus Szent András templom ma is hatalmas, monumentális rom. Még ma is látszik, hogy szokatlanul hosszú hajóval rendelkezett, látszik a leszakad csúcsíves keresztboltozat vonala is. Csigalépcsőjének néhány lépcsőfokát mi is kipróbáltuk. A fiúk élvezték a romokat, férjem kedvence ez a rom lett.

Taljándörögd - Szent András templomrom (borult időben a látvány is szürke...) Taljándörögd - római katolikus templom Űrtávközlési Földi Állomás Nagyvázsony - Csepelyi templomrom

Még megnéztük a falu barokk római katolikus templomát a hatalmas kőkerítésével, majd folytattuk utunkat hazafelé. A határban távolról láttuk még az országban egyedülálló Űrtávközlési Földi Állomás hatalmas parabolaantennáinak körvonalait, ködbe, párába veszve.

Elértük Nagyázsonyt, de most még nem fordultunk be a házunkhoz, inkább a határban megnéztük a Csepelyi templomromot is. A főútról épp befordulunk, és ott is hagyjuk kocsinkat, szüleim bennmaradnak, csak mi öten vágunk neki a mintegy félórás (gyerektempóval mérve) gyaloglásnak, át a szántóföldeken, "fairánt" - arra, amerre a puszta földön egy kis fás ligetecske, bozótos látszik, átszűrődve néhány faltöredék látványával.

Csepely falut az aranybulla és a tatárjárás között már lakott településként említik. A lakók királyi pohárnokok és királyi vadászok voltak. A falu a XVI. század második felére elnéptelenedett, mára csak egy lakóház alapja és környezete látszik, mintegy térd, illetve derékmagasan. A XII.-XIII. századi románkori templom maradt meg a legépebben, több méteres falakkal áll még ma is. Körbejártuk a kicsinyke területet, mely valaha 1500 méter hosszú, 300 méter széles terület volt maga a falu. Jelenleg hatalmas a bozót, néhol átláthatatlan sűrű susnyás borítja be a falak nagy részét.
Ma a borongós-párás-hideg időnek köszönhetően igen korán visszaértünk, negyed ötkor már a szállásunkon is voltunk - kész csoda. S lám, jól tettük, hogy igyekeztünk: ahogy hazaértünk, máris eleredt az eső...
Ma harmadannyit fotóztam, mint szoktam, hiszen az esős-fehér időben a fényképek sem olyan szépek, mint mikor napsütésben ragyognak a színek...

Negyedik napunk, szombat.

Az idő változatlan, a hatalmas tejfehér felhőpaplan továbbra is mozdulatlanul terpeszkedik felettünk, beburkol mindent a fehérség. Ahol tegnapelőtt hegyek-dombok voltak, ma csak felsejlik valami szürke vonal a távolban. Lehangoló látvány.

Ma Tihany felé keltünk útra, s mielőtt beérnénk a félszigetre, Aszófőnél megnézzük az Apáti templomromot. A templom körül feküdt a jobbágyok által lakott Apáti falu, amely a tihanyi apátnak volt alárendelve. Valószínűleg 1544-ben pusztult el a település. Az egyhajós templom a XII. században épült, nemrég állították helyre. Mi még 1998-ban nem így láttuk, mikor egy teljesítménytúrán itt túráztunk férjemmel kettesben.
Nézelődtünk a zömök, teljesen felépített templom körül, de a szemerkélő eső véget vetett szemlélődésünknek.

10 óra múlt mire megérkezünk Tihanyba. Máris szakad, ömlik az eső, mintha dézsából zúdítanák nyakunkba. Kivételesen otthon hagytuk az esőcsomagunkat, így sem esernyő, sem esőkabát nem leledzik motyónkban, igyekszünk hát be az apátság épületébe villámgyorsan, elázva kissé.
A tihanyi bencés apátsági templom és kolostor jelenlegi díszes, barokk templomát 1719-54 között építették.
Ülünk a templom magányos csöndjében, míg száradunk nézzük a késő barokk oltárt. Stuhlhoff Sebestény 25 éven át dolgozott a templomban, míg elkészítette a főoltár és a mellékoltárok fafaragványait. A freskókat Lotz Károly és Székely Bertalan készítette. A templom a török időkben majdnem teljesen elpusztult, csak a román stílusú altemplom maradt meg.
Az altemplomban a fiúknak mini történelemórát tartunk, de mi is meghatódunk; 1061-ben meghalt I. András királyunk sírja előtt; ő az egyetlen király, aki eredeti helyén nyugszik. Az 1055-ben íródott Tihanyi Alapító Okiratot (a másolatot) is megnézzük, majd sétára indulunk a környéken, mert a múzeum az egyházi ünnep miatt nem volt látogatható.

Aszófő - Apáti templomrom, szemerkélő esőben Tihanyi apátság, szakadó eső után Tihanyi apátság, I. András sírja, Húsvétkor A Tihanyi Alapító Okirat I. András király

A templom mellől, a dombról hiába keressük a panorámát. A túlpartból szinte semmi sem látszik, a Balaton sötétszürke vize egybeolvad az ég világosszürke felhőpaplanjával. Némi kis csík a két szürkeség találkozásánál - valahol ott lehet a túloldal.

Az eső eláll, így némileg elmerenghetünk a kihalt utcákon; Húsvét szombatja lévén alig mozdul valaki, csak a szuvenír árusok álldogálnak lankadtan a hímzett terítők, festett köcsögök fölött. A tájházak környékén földmunkák folynak, de sehol senki, minden bezárt, az idő megállt.
A Panoptikumba betérünk, a királyainkat üdvözöljük három csemeténk legnagyobb örömére. Félóra alatt végig is haladunk a történelem híres alakjain, majd a terem másik oldalán lévő kalózokat is szemügyre vesszük. Ilyet még nem láttunk eddig: kalóz panoptikum. Bár a királyok jobban tetszettek, hiszen őket már "ismerjük", felismerjük, szeretjük.

A kihalt városkában könnyű éttermet találni, mi egy remek helyet találtunk - egy nyitott, némileg esőáztatta, szélfútta büfét - cserébe roppant barátságos árakkal.
Ebéd után Balatonfüred felé indultunk, de előbb ki a Tihanyi félsziget csücskéig, alul megkerüljük a félszigetet, látjuk a kocsiból a hatalmas néhány évtizede épült üdülőket, nyaralókat. A kilátás kissé szürke - a sötétszürke Balaton, a fehér apátság, a szürkésfehér ég - egyöntetű szín (avagy színtelenség), én vidítom fel ezt a bús-szürke fényképet élénkpiros kabátommal (ez nem véletlen).

Balatonfüreden már nyaraltunk hat évvel ezelőtt, négyesben a két nagyobb gyerekkel, s akkor bejártuk keresztül kasul - gyalog természetesen, nem lévén kocsink! -, a Vörös és Fehér templomokat, a Jókai villát, a Kerektemplomot, a Lóczy barlangot, a partot a Tagore sétánnyal... Most csupán a Berzsenyi Dániel forrásnál álltunk meg.
A fiúk miatt a forrás mellett még a görög faluba is bekukkantottunk - néztük az elhagyott, üres házakat, a becsukott ablakokat-ajtókat: olyan lett e kis színes ékszerdoboz, mint egy halott falu. Az is. Pedig anno, mikor itt jártunk, volt még némi élet a házak közt, no persze igaz, akkor nyári kánikula tombolt.

Balatonarácsra megyünk át, közben látjuk a Gombás kúriát, mely valaha egy barokk kisnemesi ház volt, de a XVIII. században copf stílusban kibővítették. Arácson megkeressük Széchenyi Ferenc 1782-ben épült kastélyát (a fák takarásában), majd Csopakon a Csopak falu XIII. századi magányosan álló Szent István templomtornyát nézzük meg, bár azóta már ezt is átépítették barokk stílusban.

Balatonfüred - Berzsenyi Dániel forrás Csopak - Szent István templom tornya Csopak - Plul féle vízimalom Felsőörs - XIII. századi románkori templom Balatonalmádi - Szent Imre plébániatemplom

Innen pár lépésre áll a XIX. századi Plul-féle vízimalom, szintén zárva; évekkel ezelőtt is csak kívülről nézhettük meg a kerekét. A fiúknak a kis zuhogó patakocska látványa - és átugrálása - színesebbnek bizonyult, mint a malom mellett álló hatalmas fakerék.
Egy kis kitérőt tettünk, felkanyarodtunk az 1861-ben romantikus stílusban épült Ranolder villához is egy pillantásnyi időre.
A faluban a házacskák közt megbújó román XIII. századi Kövesd Szent Miklós templomrom szintén kedves ismerős számunkra, csak most borongós időben látjuk viszont az aprócska romot. Történelme viharos volt, 1548-ban felégették a törökök, sőt, nemrég még bikaistállóként is használták.

Innen már indultunk is hazafelé, közben megállva Felsőörs templománál. A román stílusú, monumentális, vörös homokkőből épült prépostsági templom szintén a XIII.századból származik. A szépen díszített kapuk, ablakok, oszlopok szemléléséből az egyre közelebbről hallatszó mennydörgés hangja riasztott fel. Mindjárt esik!

Balatonfüred - az elhagyatott görög falu Csopak - XIII. századi Kövesd Szent Miklós templomrom Vörösberényi református erődtemplom Szakad az eső - hazaindulunk

Már a szemerkélő esőben látjuk a balatonalmádi Szent Imre római katolikus plébániát, majd a vörösberényi római katolikus templomot.
Hamarosan szakad az eső, ömlik az égből a víz, így már csak a kocsiból próbáljuk a párás ablakból kivenni XIII. századi erődített református templom körvonalait, aztán végképp letettünk bármiféle nézegetésről, innen Vörösberényből már indultunk hazafelé. Még kisilabizáltuk a felhőszakadásban, hogy a balácai római romok csakugyan három hét múlva nyitnak ki, így az ide tervezett egyik programunk elmarad.

Végig szakadó esőben jutottunk haza, hat óra előtt már itthon is vagyunk. A teraszról így ma ismét esőfüggönyön át láthatjuk a Kinizsi vár ismerős tornyát.

Ötödik napunk, vasárnap.

Reggel végre ismét kék ég fogad napsütéssel, teraszunkról tű élesen láthatjuk a Kab hegy antennáit, ragyog az idő - de a szépségért cserébe jéghideg szél süvít keresztül a tájon - és rajtunk is. Még hidegebb van, mint tegnap, bár lehet, csak a szél a ludas a dologban. Így kabát, sapka, sál egészíti ki repertoárunkat - gondolatban a csütörtöki egy szál póló jár a fejünkben -, no de mégiscsak napfényes időben indulunk a Káli medencébe! A hangulatunk a derűs időnek köszönhetően sokkal vidámabb, mint tegnap. Ma sok apró falvakon haladunk át; Húsvét vasárnap sehol senki.

Rögtön Nagyvázsonnyal kezdjük a napot. A katolikus templom harangzúgása után az Árpádkori Szent István templomhoz indultunk, melyet Kinizsi 1481-ben gótikus stílusban építtetett át. A kis templom vaskos falai, támfalai, keskeny ablakai azért még sejtetik a régmúltat is. Régen itt volt a falu, majd innen települt át a vár közelébe.
Nem messze tőle a Zichy család kastélyát néztük meg, mely 1762-en épült barokk stílusban, de 1815-ben klasszicista stílusban átépítették. Ma szálloda, úgyhogy csak a kerítéstől szemlélhetjük meg a szépen felújított épületet.

Nagyvázsony - katolikus templom Nagyvázsony - Szent István kori templom Nagyvázsony - Zichy kastély Mencshely - távolról

Mencshelyen át máris Szentjakabfán vagyunk, majd Balatoncsicsó XVIII. századi templomát néztük meg. Az útikönyv által emlegetett árokfői templomromját nem találtuk meg (bár igaz, csak az útról próbáltuk megkeresni).
Szentantalfához közeledve a szőlődombon messziről is észrevehető volt a románkori szentbalázsi templom felújított romja. A faluban a két egymáshoz közeli barokk templomnál időztünk pár percet (meg kell, hogy jegyezzem, eléggé hasonlítanak e falvak templomai egymáshoz, lám, itt is akár ikrek lehetnének), s máris indultunk tovább, Tagyonra, majd az eddig látott templomok sokaságát, a szőlővel borított lankás domboldalakat egy geológia képződmény váltja fel a programunkban.

Balatoncsicsó - Szent Ágoston templom Szentantalfa - katolikus templom Szentantalfa - református templom Tagyon Monoszló - román stílusú református templom

A Hegyes-tű. A kőbányászat során a hegy belseje feltárult, s így most a közel 50 méter magas bányafal fantasztikus látványa nyűgözhet le minket. A 4-6 millió éves tűzhányó felfedi titkát: a vulkáni kürtőben megdermedt bazaltláva a kihűlés folytán ilyen sokszögű, függőleges oszlopokban maradt fenn.
A fantasztikus látványt némiképp beárnyékolja a vadul süvítő jéghideg szél és az árnyékba borult hegyoldal. Ergó, ha napfényben szeretnénk fényképezni e mesés természeti képződményt, akkor nem délelőtt kell erre járni, hanem délután!
Kocsival teljesen felmentünk a parkolóig, a bemutatóhelyen belépőjegyet is váltani kellett. A látvány és a panoráma csodálatos volt! Elláttunk egészen a Balatonig, Badacsony, Szigliget, Szentgyörgy hegy - az egész Káli medence itt hevert a lábunk előtt. Néztük a tájat, miközben hadakoztunk az óriási széllel, sálunk-sapkánk repült körülöttünk, így nemsokára visszatértünk kocsink szélcsendes zugába, nem mertük bevállalni a hegy csúcsára vezető ösvényt.

Úton a Hegyestű felé Hegyestű - előtte hangyányiak lennének az emberek (délelőtti árnyékban) Hegyestű - a megdermedt bazaltláva Kilátás a Hegyestű mellől - a jellegzetes Badacsony felé

Folytattuk utunkat: Monoszlón a román stílusú református templomnál álltunk meg - ez nem elírás: a templom eredetileg katolikusnak épült, de a XVIII. században a reformátusok építették át, és az övéké is maradt.

Kővágóörsön a falu szélén felkerestük a kőhátat. Érdekes látvány, ahogy a fű közül kikandikálnak a kisebb nagyobb, néhol hatalmas, fehér lapos kövek. Ez a miocén kori Pannon tenger homoktengere, melyet akkoriban kovaoldattal átitattak a hőforrások. A tenger visszahúzódásakor a felszínre kerülő puhább köveket a szél letisztította, így láthatjuk a mai kemény, kovásodott kőtömböket. Kőtenger.
Nagyon jól néztek ki, bár a fehér látványt a kék fürtöske virágmező is felvidította. A szél óriási volt, alig bírtuk megtartani a fényképezőgépet is. Idelátszott a nemrég megnézett Hegyestű jellegzetes, hiányos hegy alakja is.
A falu dombján megnéztük a két templomot, majd a falu határában bóklásztunk. Hiába kerestük azonban, gyalog is, kocsival is, csak nem leltük meg a Kisörsi templomromot. Így ismét visszatértünk a faluba.

Jellegzetes szőlővidék Kővágóörs sziklái Kővágóőrs szikláitól a kilátás - a Hegyestű jellegzetes alakja, ráközelítve Kővágóörs - itt ettük meg fejedelmi lakománkat

Az eddigi üres falvak után meglepődünk, mikor egy nyitott éttermet találunk a falu közepén. Betér a kiéhezett, átfagyott banda, és óriási lakomát csapunk halászlé és birkapörkölt terén, míg a fiúk inkább a szokásos rántotthús adagjuknál maradtak. Óriási adagok (elfogadható áron), remek hangulatban, amit feldob az ingyen használható biliárdasztal; amíg elkészül a fejedelmi lakoma irány a golyók világa.
A fiúk életükben először fogják a dákót a kezükben, élvezik is nagyon, bár nekik még nem számít, mely színt találják el, örülnek, ha lyukba gurul a golyójuk, légyen az fehér, fekete, avagy teli vagy csíkos.

Lassan két óra felé rohant az idő, a fenséges ebéd után Köveskál templomai következtek, majd megálltunk a főút mentén, Mindszentkálla előtt, a Kerekikáli templomromnál. A kocsit, szülőket az útszélen hagyva, beballagtunk a pár percre lévő, szántóföldön meghagyott kicsinyke erdős területre, mely körbeölelte a romot. A bozótból kiemelkedő pár méteres falak közt keressük a múltat - valaha a XIII. században épült, de a törökök 1548-ban a faluval együtt felégették a templomát is. A környéken késő bronzkori-kora vaskori földsáncok állnak, itt-ott talán magasabb a föld - a honfoglaló Kál Horka szálláshelye lehetett egykoron. Fia, Bulcsu vezér innen indult kalandozó hadjárataira.

Mindszentkálla - Kerekikáli templomrom - a főútról Mindszentkálla - Kerekikáli templomrom - a főútról Mindszentkálla - Kerekikáli templomrom Mindszentkálla - Kerekikáli templomrom

Erős a szél továbbra is, déltől felhők jönnek, mennek, mit jönnek-mennek, rohannak az égen! Látjuk a földön, ahogy jön, megy az árnyék érzékelhető gyorsasággal, s hihetetlenkedve nézzük, hogy derül ki az ég alig negyedóra alatt, hogy percek múlva ismét elboruljon. Szinte minden romnál konstatálhatjuk a teljesen borult eget, majd napfényben is fotózhatunk, pillanatok múlva!
Mindszentkálla másik romja a templom felett áll, néhány megmaradt faltöredék mutatja az egykori román stílusú, gótikus szentélyű Kisfaludi templomromot. Innen a domboldalról szép panoráma nyílik a falura és a templomra is, a kisebb bozótot leszámítva.

Mindszentkálla falu, jobboldalt a katolikus templom Mindszentkálla katolikus templom, balra a domboldalon a Kisfaludi templomrom Mindszentkálla - Kisfaludi templomrom Mindszentkálla - kilátás a Kisfaludi templomrom mellől a falura és a templomra

Még a szomszéd faluba, Szentbékállára is átmentünk. A XIII. századi Töttöskáli templomrom a szőlők közt áll, de kocsiút visz teljesen odáig. Szintén a török időkben pusztult el, az egykori falut királyi udvarnokok lakták.

Szentbékálla - Töttöskáli templomrom Szentbékálla - Töttöskáli templomrom Szentbékálla - Töttöskáli templomrom Szentbékálla - Töttöskáli templomrom balra, jobbra présház

A falu másik részén, a középkori Velétei Palotaromot szűk negyedórás erdei gyaloglást követően értük el, de megérte, mert 2-3 méteres falakat kaptunk cserébe. Ez lehetett az egykori falu földesura, a veszprémi püspök palotája.
A falu határában még felkaptattunk a kőtengerhez is. Nemcsak a legelső dombon fekszenek a szürke hatalmas homokkőtömbök lapos-avagy magas változatban, hanem továbbhaladva még szebb köveket, nagyobbakat, jópofa alakzatokat is találhatunk.

Szentbékálla - Töttöskáli templomrom Szentbékálla - Velétei Palotarom Szentbékálla - Velétei Palotarom Szentbékálla - kőtenger Szentbékálla - kőtenger

Öt óra felé járt az idő, mikor a Salföld falunál lévő majorhoz értünk, így már nem mentünk be, de a kerítésnél azért megnéztük a szürke marhákat és a picinyeiket, a srácok legnagyobb örömére.

Szentbékálla - kőtenger Szentbékálla - kőtenger (a fekete fellegek között néha kisütött a nap is) Salföld - major Révfülöp - Ecséri templomrom

Ábrahámhegyen, Balatonrendesen át értünk be Révfülöpre. A két falu határában áll az igencsak monumentális, nagyon impozáns Ecséri templomrom. Ez lett a kedvenc templomromom a nyaralásunk alatt, míg férjemnek a taljándörögdi lett a nyerő. A hol kisütő-hol elbújó nap most aranysárga színbe vonja az egész romot, mint egy festmény, nézzük lelkesen, körbejárjuk, bemegyünk. Háromhajós, íves szentélyű, árpádkori, XIII. századi hatalmas templom. Még ma is ámulatba ejt minket, a fiúk csatáznak a romok közt a lemenő nap fényében.

Révfülöp - Ecséri templomrom Révfülöp - Ecséri templomrom Révfülöp - Ecséri templomrom Révfülöp - Ecséri templomrom

A falu vasútállomásánál gyorsan megtaláljuk a következő romot: Fülöp falu, a szintén XIII. századi, egyhajós templomának romját. A rom aranysárga fényben úszik már, az árnyékok is hosszúra nyúltak, mikor pár percet elidőzünk mellette.

Révfülöp - Fülöpi templomrom Révfülöp - Fülöpi templomrom Balatonszepezd - Sebestyén kastély Zánka - Haditechnikai Park Zánka - Haditechnikai Park

Balatonszepezden csak messziről látjuk a romantikus stílusú Sebestyén kastélyt. Zánkán még épphogy van annyi időnk, hogy megnézzük a Haditechnikai Parkot. MIG 21-es vadászgép, MI-8 szállító-, MI 24 harci helikopter és társaik álltak békés egymás mellett.
Még elsuhanunk a kocsival a sárdörgicsei rom mellett, csak menet közben látjuk az alig térdig érő romokat, így nem is megyünk közelebb hozzá, lévén nem lehet leállni sehol sem.
Innen már egyenest haza, hét óra lett, mire megérkeztünk.

Hatodik napunk, hétfő.

Húsvét hétfője. Miután egyikünk sem hervad már el a sok locsolástól, és virulnak a család nőtagjai hajnalok hajnalán, a fiúk pedig már eltüntettek néhány csokitojást reggeli gyanánt, indulnánk is mai kalandkereső kirándulásunkra. De egy idegen kocsi utunkat állja, kell majd félóra, mire a gazdája előkerül a locsolásból, és végre mi is kiállhatunk a kertből és indulhatunk meghódítani a Szigligeti várat. Fél tíz lett.
Ma ismét ragyogó az idő, süt a nap, de nincs ereje, alig van pár fok a nulla felett, kabátban-sapkában didergünk hát a mai napon is.

Útközben - Csobánhegyen, a hegytetőn áll Csobánc vára - messziről nézve Csobánc vára - rázoomolva Virágzó fák az úton, jobbra Szent György hegy Szent György hegyi bazaltorgonák

Mai napunk fénypontja a mesés Szigligeti vár.
A vár 1260 körül épült, a tatárjárás után. A XVII. századig többször bővítették. A törökök nem tudták bevenni; egy időben Kinizsi Pál apósa, Magyar Bálint volt a kapitány, majd a Tóti-Lengyel család birtokolta. A vár egy villámcsapás következtében kigyulladt és leégett, a maradékot pedig I. Lipót parancsára felrobbantották.

Szigligeti vár - messziről Szigligeti vár - messziről Szigligeti vár - messziről Szigligeti várból panoráma a Balatonra

Fél 11-kor már a várban fedezzük fel a hatalmas falakat, felmászunk a legtetejére. Apukám a kocsiőr maradt odalenn, neki már nehéz volt a vár bebarangolása, tekintettel a meredek felfele vezető útra a parkolóból - ráadásul a bot is otthon maradt a reggeli káosznak köszönhetően.

Szigligeti vár Szigligeti vár Szigligeti vár Szigligeti vár

A fiúk nézik a tájat, robognak egyre csak feljebb és feljebb, egy pillantást vetve a konyhára és a kápolnára, míg végre fenn vagyunk a magasban, a vár legtetején. A szél óriási, fogjuk a sapkát, sálat (néha szinte magunkat is), hogy fel ne kapjon a jeges szél, és alig egy óra alatt sietve bebarangoljuk a vár falait, szikláit.

Szent György-hegy - panoráma a Szigligeti várból Csobánc - panoráma a Szigligeti várból Gulács - panoráma a Szigligeti várból Badacsony - panoráma a Szigligeti várból

Átfagyva, dideregve, csontig hűlve leülünk az ünnepi előadásra, hiszen Húsvét hétfője van, de kissé megkésve: már javában vívják a kardos vitézek a csatájukat egymással. Csattognak a kardok, koppan a pajzs, a gyerekeink élvezik a történelmi játékot, nemkülönben mi is belemélyedünk a csatába.

Szigligeti vár - várjátékok Szigligeti vár - várjátékok Szigligeti vár - várjátékok Szigligeti vár - gólyalábasok előadása

Gólyalábasok előadása következik, az egyszerű lépésektől a bonyolultabbakig, a kicsi gólyalábaktól az óriásiakig. Elképesztő mozgás, remek alakítás, ott ragadunk mindnyájan és végignézzük az egész előadást.
Fúj a szél, lassan egy óra, indulunk is le a kocsihoz, majd kicsit megmozgatjuk elmerevedett (talán inkább szétfagyott?) tagjainkat az Esterházy kastély védett parkjában egy röpke félórára, immár szélcsendben.

Szigliget Szigliget - Esterházy kastély Szigliget - Esterházy kastély Szigliget - Esterházy kastély

Felkerestük az Avasi templomromot, melyet főleg XIII. századi, román stílusú kősisakos tornya tesz érdekessé. A falu már a XV. században elpusztult, a temploma is azóta pusztul - csak a tornya látható. Ez viszont igencsak látványos, kedves rom.

Szigliget Szigliget - Esterházy kastély parkja Szigliget - Esterházy kastély Szigliget - Avasi templomrom Szigliget - Avasi templomrom

Szigligeten még tettünk egy kanyart, éttermet keresve, nézegetve a régi házakat, szépen felújított régi parasztházakat...
Egy kellemetlen élményünk is adódott: a szinte teljesen üres utcákon nekünk tolatott egy autó, nagyot csattant a két kocsi. Mi dermedten ültünk, majd kipattantunk az autóból. Hála a mi majd húszéves WV mikrobuszunk hatalmas fekete lökhárítójának, nyoma sincs semminek, egyik kocsiban sem... Megúsztuk!

Míg idefele jövet Csobánc várát nézhettük messziről, most viszont a Badacsony bazaltorgonáit is látjuk a távolban, de az idő és szüleim miatt, most nem mászunk hegyet, hogy közelről is szemügyre vehessük. Bár mi férjemmel kettesben (hármasban) bejártuk az egész hegyet, pontosan 11 éve, mikor várandósan Badacsonytomajon sátraztunk. Most csak átmentünk Tomajon, a régi ismerős utcákon pillanatok alatt tovasuhantunk (ahol gyalog mennyit sétáltunk anno), a Szent Imre neoromán, 1931-ben épült templomot megnéztük. Európa egyetlen bazalttemploma. Jellegzetes barna színe mindmáig emlékezetes maradt számunkra.

Ebédelnénk-ebédelnénk, de két aranyáron mért halas fogadó és három bezárt étterem után feladjuk reményeinket, és a Balaton partján egy parkolóban otthonról hozott hideget eszegetünk.
Ábrahámhegynél lemegyünk a strandra. A Balaton, ismét!
Megszemléljük a túlpartot; idelátszik még Fonyód két dombja, ahová négy éve felmásztunk a kilátójába (és le is menekültünk róla, mert pár perc múlva éppen dörgött-villámlott odafenn...).
A fiúk is élvezik a vizet, olyannyira, hogy legkisebb csemeténk a nagy igyekezetben bele is gyalogol - cipőstül!

Badacsonytomaj - bazalttemplom Ábrahámhegy, Balaton Zánka - XII. századi román stílusú, református templom Zánka - virágzó orgona, április legelején Nagyvázsony - Szent István templom

Hazafele indulunk, Zánkán át. A Balaton-felvidék legrégibb és legjobban fennmaradt temploma ez a református templom, mely a XII. században, román stílusban épült. Akkor a katolikusok, majd a XVII. századtól a reformátusokkal közösen használták. Szépen felújított, zömök épület, hófehér fala szikrázik a napsütésben. Kertjében lila orgona nyílik, most, április elején.

Nagyvázsony határában újból megnézzük a késő délutáni napfényben fürdő gótikus Szent István templomot, így napos fotók készülhetnek a templom elejéről is. Fél öt, itthon is vagyunk, még épphogy elcsípjük, hogy a napsütötte teraszunkról fotózzuk a napfényben úszó vártornyot. Még egy kis séta a faluban, a vár körül - másik irányból süt a nap, újabb fajta fotókkal örökíthetem meg a tornyot és a vár környékét.

Hetedik napunk, kedd.

Ma kötött programunk is lesz. Ma délelőtt lesz egy csoport az ajkai üveggyárba, így lenne lehetőségünk, hogy megnézzük, hogyan készülnek a csodálatos szépségű üvegtárgyak. A mai napunkat így e programunkhoz igazítottuk. Ma is ragyogóan süt a nap, remek! (Bár ez lett volna a pénteki - esős napra - beltéri programunk, ha nem fixáljuk le előre a gyárlátogatást.)
Reggel kilenc tájban indulunk, s kirándulásunkat Ajkától nem messze lévő Magyarpolányban kezdjük. A Petőfi utca régi, múlt századi hangulatú utcácskájában végigsétálunk, nézzük a hófehér, díszes jellegzetes bakonyi falusi portákat, a sok boltívet, tornácot, böngésszük a házak homlokzatára vésett 1800 körüli évszámokat. A bakonyi építkezésre jellemzőek a tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak.
Megállt az idő.

Magyarpolány régmúlt házai Magyarpolány régmúlt házai Magyarpolány - a két templom közt húzódnak az emberméretű stációk Magyarpolány - kukucs a zárt ajtókon keresztül

Még felkapaszkodunk a Kálváriára vezető 153 lépcsőfokon, és megnézzük az 1780-as évek körül készült, az 5 népi barokk emberméretű stációt. A dombtetőről szép kilátás nyílik a falura és lépcsők alján álló barokk római katolikus templomra, mely 1777-ben épült.
Lassan 11 óra, indulunk Ajkára, menet közben látjuk Bakonygyepes római katolikus templomát is.

Ajkán csatlakozunk a csoporthoz, férjem a két kicsivel a kocsiban maradt, mivel a gyárba tíz év alatti gyerekek nem jöhetnek be. Legnagyobb csemeténk múlt héten lett 10 éves, úgyhogy gond egy szál se. De ők hárman mégis kimaradnak a látványból.
Fotózni-videózni sajnos nem lehet, így csöndesen, üres kézzel szemlélődünk, s nézzük a fantasztikus üvegcsodák "kialakulását": a formázást, hűtést, felesleg levágását, segédvonal rajzolást, csiszolást... és persze a kész termékeket... A gyárban alig van néhány ember, reméljük ez csak a tavaszi szünet és a Húsvét hatása...
Az üveggyárat 1878-ban Neumann Bernát alapította meg; bízunk benne, hogy nem jut a Parádi üveggyár sorsára.
A múzeumba már férjemék is csatlakozhattak a csoporthoz, és majd félóra is kellett, mire mindent megszemléltünk: a csodás csiszolásokat, a színes üvegeket, az átlátszó csodákat, a bonyolult formákat, az egyszerű szépségeket. A márkaboltba is betértünk, ami majdhogynem gazdagabb volt a múzeumnál, de mindenesetre igencsak csillogott-villogott minden kristály üvegcsoda odabenn... (Az árak is mesések, de nem nekünk.)

Ajka - üvegkristály tál Ajka - kristályváza Ajka - üvegkristály tál Ajka - üvegkristály tál

Feltöltődve a szépségektől tovább indultunk Herend felé, útközben még megálltunk a város főterén egy gyors ebédre szemben a római katolikus templommal, így csak fél háromra értünk a Porcelángyárhoz.
Stingl Vince 1826-ban kőedénygyárat hozott létre, melyet 1839-ben Fischer Mór vásárolt meg, és innen számíthatjuk a porcelángyártás történetét.
A manufaktúrában egy rövidke film után a gyakorlatban is megismerkedhettünk a porcelán elkészítésének, festésének folyamatával - mindenki lelkesen nézte, hogy alakul ki a csodás tányér, avagy balerina, vagy éppen a virágok szirmai hogy állnak össze egy csodaszép rózsává.

Herendi porcelánok Herendi porcelánok Herendi porcelánok Herendi porcelánok

Az ajándék kávé-tea után (természetesen egy fantasztikus herendi csészében!) a múzeum is tartogatott számunkra egy órás nézelődést. Csodálatos alakzatok, bonbonierek, dobozkák, vázák, tányérok elbűvöltek minket. A lepkés (Viktória), a kínai, a madaras, halas, gyümölcsös motívumok díszítik.... stílusokat nyomon követhettük. A márkabolt is egy élmény volt - minden nagyon-nagyon szép és elbűvölő, de sajnos az árak is ezt tükrözik.

Ajkai üveggyár épülete Bejárat a herendi porcelánok birodalmába Készülnek a herendi porcelánok Herend - a különleges porcelánablakot rejtő temploma

A katolikus templom zárva volt, így a világon egyedülálló átlátszó porcelánablakát nem nézhettük meg.

Még egy kis kitérőt teszünk hazaindulás előtt - itt van mellettünk Bánd falucska, ahová bő negyedóra alatt felmászunk az Esseg várhoz, csak mi öten a gyerekekkel.
A tatárjárás után építette az Igmánd család; 1279 és 1309 között épülhetett. Később az Igmándokkal rokon Lőrinte család birtokában volt a vár, mely 1330-ban megkapta a királytól a vámszedés jogát is. A XVI. század közepén a vár elnéptelenedett.
Mi már jó egy évtizede láttuk a romocskát, de most mindhárom csemeténknek nagy újdonság e csöppnyi vár. A fiúk élvezik a romot, a falakat; a csodás kilátást a falura fel sem fedezik, annyira elmélyednek a katonásdiban. Harcolnak egymással, vívják a csatákat a festői romtornyocska előtt. Anno, mikor mi itt jártunk még a fal nem így nézett ki, azóta rendbe hozták, és hozzáépítettek.

Bánd - Esseg vára Bánd - Esseg vára Bánd - Esseg vára elől kilátás a falura Visszafele a kocsinkhoz a lemenő nap fényében

A romocska után már egyenes hazajöttünk, este 6-ra értünk haza. Utolsó éjjelen nézzük a teraszunkról a sötétben felsejlő várat, a tornyot. Búcsúzunk a történelem varázsától. Még elemlámpával játszunk egy kicsit, készülnek a fényképek a sötétben, hosszú másodpercekig nyitva a fényképezőgép, ki mit rajzol az elemlámpával, kitalálunk némi formákat - háttérben a várral.

A Kinizsi vár éjjel A Kinizsi vár előtti elemlámpa játék, fényképezőgép 10-20 mp-ig nyitva, állványról, időzítővel indítva, mi mozgunk, hogy körvonalunk ne legyen rajta A Kinizsi vár előtti elemlámpa játék A Kinizsi vár előtti elemlámpa játék

Utolsó, nyolcadik napunk, szerda.

A nap lazán indul, csomagolunk, készülődünk hazafelé; majd csak fél tíz tájban indul első programunk: ma lovaskocsira ülünk! Házigazdánk hucul lovával és egy igazi régi lovaskocsival előállt: a három gyerekkel felkapaszkodtunk rá, és indult falunéző sétánk - a magasból. Érdekes volt átélni, hogy hirtelen a betonos útról időnként a hepe-hupás földútra is bátran rátérhetünk, hogy közelebbről is szemügyre vegyünk teheneket, lovakat. Bejártuk keresztül-kasul a falut, így lassan vissza is érkezünk a vendégházhoz.
Természetesen legkisebb csemeténk volt a legbátrabb, így ő volt az egyetlen vállalkozó, aki a lovaskocsikázás után még felült a szamár hátára. Élvezte is nagyon. A két nagyobb fiúnk csak a szamár simogatását merte bevállalni, igaz, azt nagy örömmel tette. Most először találkoztak ilyen közelről e négylábúval.

Lovaskocsikázó programunk mindjárt indul... A lovaskocsin Szamárháton legkisebb csemeténk Kíváncsiskodók

Miután a szamaras programunk is véget ért, nem volt más hátra, minthogy ezernyi cókmókunkat a mikrobuszunk feneketlen bendőjébe behordjuk. Berámoltunk alig fél óra alatt, majd egy utolsó búcsú a meseszép vártól, a fantasztikus teraszunktól, a remek szállásunktól, a kedves házigazdánktól, és pontban délben (lám, lám, harangszóval búcsúzva) útnak is indultunk - Várpalota felé. Mivel Veszprém egész napot kíván, így most kihagytuk e programot, helyette inkább Hajmáskér valaha gyönyörű, kastélyszerű pompával bíró katonai építményei előtt időztünk el pár percet. E pompás épület már 1908-11 között megépült, azóta katonai élet folyt a falai közt, egészen 1990-ig... Aztán...?
Folytatva utunkat, Öskü kerek templománál álltunk meg pár percre. A XII. századi római katolikus körtemplom eredetileg római őrtorony volt, s a XV.-századi sekrestye kivételével ma is eredeti állapotában láthatjuk.

Hajmáskér - régen a katonaság épülete volt... Hajmáskér - régen a katonaság épülete volt... Öskü kerek temploma Öskü kerek temploma mellől kilátás a falura

Negyed kettőre értünk Várpalotára, még épphogy láttuk napsütésben a várat, de mire leparkoltunk, végképp eltűnt a jó idő és komor fekete fellegek gyülekeztek fölénk, mely egészen hazáig kitartott.
A várban nem éreztük a beköszöntött rossz időt, vagy másfél órát bóklásztunk belül, megtekintve különböző kiállításokat. A gyerekek kedvence mi más lehetne, mint a makettek, a csatajelenetek, Mátyás király miniatűr mása aratott nagy sikert. Mi próbáltunk a vár történetébe is elmélyedni, szemrevételezni a régmúlt idők termeit, no és persze a vár tetején is végigsétáltunk (kabát, sapka társaságában) és nézhettük az időnek köszönhetően szürkés panorámát, ki a város házaira, meg a kocsinkra, ahol apukám vigyázta a cókmókot, és persze pihent is egyben.

Várpalota - Thury vár Várpalota - Thury vár Várpalota - Thury vár Várpalota - Thury vár

Az vár eredetileg palotának épült: a Kont család a XIV. században építtette, majd Újlaki Miklós erdélyi vajda 1439-45 között alakíttatta várrá. 1566-ban Thury György védte meg Arszlán pasa támadásától. A Zichy grófok pedig kastéllyá alakították 1699 és 1702 közt.
Várpalotáról már megállás nélkül irány haza, este hat óra tájban már itthon rendezgetjük sorainkat.

Csomagolunk is ki, hordjuk halomba a táskáinkat, pakolok ki sebesen. A kilapított ötforintosokat felsorakoztatom, nézem merre jártunk, mutatják a képeslapok, hűtőmágnesek; a kissé giccses szuvenír bögrét forgatom - hiába, az ajkai kristályok és a herendi porcelánok meseszép termékeinek ára nem a mi pénztárcánkhoz igazodik...

Visszagondolok az idei húsvéti tavaszolásunkra; minden pillanatát élveztük a kirándulásnak, némi széltől, hidegtől, esőtől és megfagyástól eltekintve, nagyon jól sikerült. Szerencsénkre két nap kivételével ragyogó napsütés fogadott minket, így rengeteget fényképezhettem, csodás kék egű fotók születhettek... Örültünk a változatos programoknak, hiszen kisebb-nagyobb várakat, várromokat, pici és monumentális templomromokat, kis eldugott falvakat; csodás panorámákat láthattuk a tavaszi színben pompázó Balatonra, tűszerű geológiai képződményeket csodáltunk, csónakáztunk barlang mélyén, biliárdoztunk, lovaskocsikáztunk, szamarat simogattunk, farkasszemet nézhettünk valaha élt királyainkkal (avagy a "másolatukkal").
És még mi minden várt volna ránk - nyáron...! A Balaton-felvidék további eldugott meseszép titkai, de akkor elsősorban a Balaton varázsával, a nyári melegek édes-boldog pancsolásával együtt.

1. nap: megérkezés Nagyvázsonyba (178 km)
2. nap: csütörtök (945 - 18), 58 km, napos időben
Nagyvázsony Szent Mihály pálos kolostor, Kinizsi vár, Panoptikum, evangélikus templom, református templom
Nemesleányfalu evangélikus templom, Szent Jakab rom
Mencshely római katolikus templom, evangélikus templom, gályarab emlékmű, lelkészlak, református templom
Dörgicse Felsődörgicse, Kisdörgicse, Alsódörgicse, barokk kőhíd, evangélikustemplom
Balatonakali tópart
Balatonudvari szív alakú sírkövek
Örvényes vízimalom, kétnyílású híd, középkori templom
Aszófő Kövesdi templomrom
Balatonfüred Papsokai templomrom
3. nap: péntek (915 - 17), 80 km borult, esős időben
Pula háromlyukú kőhíd, Eszterházy kastély
Tapolca Tavasbarlang (csónakázás), Malomtó, Vízimalom, római katolikus templom
Taljándörögd Szent András templomrom, római katolikus templom, űrtávközlési földi állomás
Nagyvázsony Csepelyi pusztatemplomrom
4. nap: szombat (9 - 18), 112 km, borult, esős időben
Aszófő Apáti templomrom
Tihany apátság, altemplom, panoptikum
Balatonfüred Berzsenyi Dániel emlékforrás, görög falu
Balatonarács Gombás kúria, Széchenyi kastély
Csopak Szent István templom, Plul-féle vízimalom,, Ranolder villa, Szent Miklós templomrom
Felsőörs római katolikus templom
Balatonalmádi Szent Imre római katolikus plébánia
Vörösberény római katolikus templom, erődített református templom
5. nap: vasárnap (9 - 19), 102 km, napsütésben
Nagyvázsony római katolikus templom, Szent István templom, Zichy kastély
Szentjakabfa római katolikus templom
Szentantalfa római katolikus templom, református templom
Tagyon római katolikus templom
Hegyes tű bazaltorgonák, panoráma
Monoszló református templom
Kővágóörs kőtenger, evangélikustemplom, római katolikus templom
Köveskál római katolikus templom, református templom
Mindszentkálla Kerekikál templomrom, Kisfaludi templomrom
Szentbékálla Töttöskáli templomrom, Velétei palotarom, kőtenger
Salföld major
Révfülöp Ecséri erődített templomrom, Fülöp falu templomrom
Balatonszepezd Sebestyén kastély
Zánka Haditechnikai Park, Sárdörgicsei templomrom
6. nap: hétfő (930 - 1630), 106 km, napsütésben
Szigliget vár (kardos vitézek bemutatója), Esterházy kastély és kertje, népi házak, Avasi templomrom
Badacsonytomaj Szent Imre templom
Ábrahámhegy Balatonpart
Zánka románkori református templom
7. nap: kedd (915 - 19, 82 km, napsütésben
Magyarpolány régi műemlék utca, emberméretű stációk, római katolikus templom
Ajka kristályüveg gyár, kristály múzeum, római katolikus templom
Herend porcelán manufaktúra, Porcelánművészeti Múzeum, római katolikus templom
Bánd Esseg vár romja
8. nap: szerda (1145 - 191, 82 km, napsütés / borult időben
Nagyvázsony lovaskocsikázás, szamaragolás
Hajmáskér laktanya elhagyott kastélyszerű épületei
Öskü kerek templom
Várpalota Thury vár, római katolikus templom

Írta: utazas.medea.hu